Ősz





Némák a tüzek
és a nyugtalan nyelvek-
holtak beszélnek.
*
Szőlőszem nedve
csöppen ifjú nyelvére,
beérett szavak.
*
Kopár őszi fa
reggelre kivirágzik -
már szitál a hó
*
Dália feje
hullt le mint suhintásra,
hangtalan sikoly
*
Most alszik a fa.
Álmodja a tavaszi
virág ébredését.
*
Muskátli vacog.
Dér festi át szirmait,
már bekérezne.
*
Nap foga villan
szende krizantém szirmán ,
fukar mosoly.
*
Gesztenye koppan
a régi árnyas padon
rád emlékezek.
*
Beborult az ég
fekete a szilvafa:
varjat virágzik.
*
Eltépte a szél
utolsó dáliámat.
Jégvirágillat.
*
Ólomléptű szél
söpri halomba a port -
csak ennyi maradt.
*
Őszi sugár hull
a hervadó rózsára:
siró nevetés.
*
Távolodó daru
hangja fekete lepel -
gyászol a mező.
*
Száraz falevél
röppen, semmibe tünik-
mutatja útam.
*
Eső kopogtat
kunyhóm bádogfedelén-
nem nyitok ajtót.
*
Fecske búcsúzik,
ereszem alatt hagyja
tollát: várok rá.
Már nincs falevél,
de hó sem szitál:
van mire várni.
*
Káposztalepkét
pörget az őszi szélvész-
neki haláltánc.
*

                                                                              Leszállt az alkony,
zörgő levelek jelzik
közeledésed.
*
Katicabogár
piros levélre röppen-
együtt múlnak el.







Talán ez is tetszene:

0 megjegyzés: