Kőrösi Csoma Sándor
Adassék Kenderesi Mihály nagyenyedi professzor úr kezébe !
Igen tisztelt professzor úr !
Vegye alázatos bocsánat
kérésemet, amiért mind ez idáig levelem írását hanyagoltam, annak ellenére,
hogy elsősorban kegyelmednek tartozok elszámolással, aki azon kevesek közé
tartozik , kik minden törekvésemben és útam előkészítésében önzetlenül
gyámolított. A hanyagolásnal lényegében az volt az oka, hogy enyedi elindulásom
óta mind ez idáig jószerével csak a rengeteg úttal és a hatóságok
akadékoskodásával vesződtem.
Alig most, hogy a
zanglai magán stúdiumom után megtértem a szabathui angol kolóniába, tudok kegyelmednek
némi eredményről beszámolni. Nevesen arról, hogy a hátramaradt magyarok
felkutatásában úgy vélem, megtettem az első igen fontos lépést. A több mint egy
eves stúdium alatt Phun-chogsz láma állhatatos útmutatása mellett megtanultam a tibeti nyelvet, melynek
segítségével alaposan tanulmányozhattam kelet két gyöngyszemét: a tibeti kánont
és egy szanszkrit-tibeti szójegyzéket. E két könyv, valamint a már előzőleg
Lehben tanulmányozott Alphabetum Tibetanum rávezettek azon személyes
meggyőződésre, hogy a magyarnak ebben a nyelvben leledzik a gyökere. Ha
formában, kiejtésben nem is, de nyelvtani szerkezetben a szanszkrit hasonmása.
Nos, az itteni
hatóságok, néhány angol barátom közbenjárására, felfigyeltek kutató munkámra és
engedélyezték, hogy azt tovább folytassam. Mi több, szerény járadék fejében
ezen túl a Bengáli Ázsiai Társaság alkalmazottja- ként dolgozhatok. Ez a
viszonylagos anyagi biztonság teszi lehetővé, hogy az elindulásomkor kapott anyagi támogatást ezennel vissza fizethetem.
Kegyelmedet pedig arra kérem, hogy ezen levélhez csatolt összegből olyan
alapítványt létesítsen a Bethleniánumban, mely a legérdemesebb diákok
előmenetelét segítse, legfőképpen az olyan gratistákét, mint amilyen jómagam is
voltam enyedi stúdiumaim kezdetén.
Maradok a kegyelmedre
mindig hálásan gondoló,
Kőrösi Csoma Sándor
Szabáthu, 1825.április
hó 28-án.
0 megjegyzés: