Pársorosok


(handicap)

Testem után
szemsugaramról is
leváltál,gyermekem.
Esténként úgy fájsz,
mint a félszeg
hiányzó lába,
időváltozáskor.

(idill)
Szeretnék elbeszélgetni
felmenőimmel,
egy csésze forró
tea mellett,
mintha csak
agg önmagammal
vacsoráznék.

(kivánság)
Szép lenne
visszanézni halálunkból,
mint felhő széléről
a lennt maradt idegenre,
kivülállóként látni a régit,
a levetkőzöttet,
akár üres csigaházat,
melyben oly sokáig megbiztunk.

(megszokás)

A fájdalmat csontjaim,
idegeim tanitották,
ha percre is kimaradna,
oly ijesztő lenne,
mint a délig tartó éjszaka.



(félszegen)

Egy ideje oly
ernyedten ülünk,
mint luxusgép utasai-
csomagjainktól,
az eredendő gravitációtól,
lábunk terétől fosztottan,
mintha mi lennénk
 a repülés sebesültjei-
üléseinkhez szijazva,
szőke légikisasszonyok
szolgálják fel
a félszegeknek járó toleranciát.

(interrogáció)

Fejed elszórtan
néhány kontinensen,
lábad,karod
rég beépült
idegen testekbe,
itthon már csak
cafatokban a lényeged,
egy porc,tépett ideg
élte túl a rengéseket.
Ó népem !
Látlak-e még viszont egészben ?

(szinlelés)
Amikor távol vagy,*
óraketyegés szabdalja napomat
s este a konyhaasztalnál
két hangon szólok:
szinlelem a párbeszédet.

(termékenység)

 Miután kizártak
a bölcsek tanácsából
 s a sikeresek ülésére
meg sem hivtak,
bezárkózva hallgatom
a csend tollpercegését.
(rövidzárlat)
Felismerés és  vers között
ott van a kétely,
a sodrás és a métely,
a pont egy terület,
mint jel a feszület-
igy felismerés és vers között
néha nincs vetület.


Talán ez is tetszene:

1 megjegyzés: