Tanitások 2
Ha már minden állitás
tagadását is megtapasztaltad,
akkor lehet, hogy megöregedtél.
*
A bölcsesség ott kezdődik,
amikor a rosszban meglátod a szükségeset.
*
Mielőtt jónak minősitenél
egy cselekedetet,
vizsgáld meg a következményeit is.
*
Amikor isszuk a kisüstist,
nem gondolunk arra, hogy
egy szende fehér virág végterméke.
*
Gyakran hangoztatja:
Mindenről le tudok mondani !
de csak amig egy napon
nem találja a fogkeféjét
*
Nincs olyan
tartós családi házfal,
mely nem állna
egy beépitett asszony talpán.
*
Eljött az ideje,
hogy a megbocsátások
esedezzenek kegyelemért,
annyi pusztitást okoztak.
*
Sziv nélkül hallgatni egy hegedű sirását,
annyi, mint
emlékezetből festeni meg
egy fiatal nő aktját.
*
Miközben növekszik
az irástudók száma,
egyre több az amnéziás.
*
Az igazi tengerész
nem felejti el
a part zöldjét.
*
A gének üres urnák,
mi töltjük meg őket
életünk árán.
*
Bármilyen titán mása
is legyen egy
szobor,
az a sorsa, hogy néha veréb látogassa.
*
Néha olyan iramban
diktálnak a napok,
hogy nincs időnk,
gondolatjelekkel bibelődni.
*
Az igazi társ pillantása
úgy cirógatja mozdulatainkat,
mint madárdal a virágok nyilását.
*
A kerék nem
emberi találmány,
csupán a földgömb olcsó utánzata.
*
Idős korára
a sokat rángatott
kasza fellázad
és gazdája ellen fordul.
*
Mire kijártam a szenvedés egyetemét,
a siker-hivatalban
minden állás betelt.
*
Az igazi szabadság,
az, ha szived szerint teszel-
A sziv szabadságáért
azonban vállalnod kell tetteidet.
*
Nem gerincem rohamos apadása
a mérvadó, hanem rég nem látott
unokám növekedése.
*
Furcsa, hogy
az irodalom első szikrája,
egy vak görög szeméből pattant ki.
*
Minden lehulló levéllel
halottaink üzennek,
de még nem értjük a nyelvüket.
*
Rengeteg teleirt lap mögül
a költő halála olyan,
mint hosszas harangozás után
beálló csend.
*
Mielőtt hadba szállt volna
egy holnapi érdemrendért,
bemelegitőül lemészárolta
tegnapi kapcsolatait.
*
Legtöbbször a csillogó
nagyestélyi csak kötés
a belső sebeken.
*
Amikor a művész hegedül,
játszani engedi
a benne lakó gyereket.
*
Aki egyetlen mesterséghez
sem ért, hamarosan
mindenre képes lesz.
*
Némelyek csak azért követnek,
mert tetszik nekik a hátsód.
*
A teremtő egyenlően osztott
mindenkinek önérzetet,
de sokaknál megfeledkezett
a használati utasitásról.
*
Ha elveszited a fejed,
ne bizd másra a keresését.
*
Pályafutásuk végén,
sokan már nem emlékeznek,
miért álltak startvonalhoz.
*
Van aki csak azért kéri ki
mások véleményét,
hogy megcáffolhassa.
*
Van aki semmiben sem hisz.*
Újságot is csak azért olvas,
hogy legyen miben kételkednie.
*
Ifjú korunkban szépek
és buták voltunk.
Öregségünkre eltünik a szépség.
*
Minél rövidebb a tanmese,*
annál hosszabb ideig
tudjuk észbe tartani.
Ha nem talállak otthon,*
még nincs semmi vész,
fő, hogy te pontosan tudd,
hová mentél.
*
Abban a korban vagyok,
amikor nyáron is
fejemre havazik.
*
A kamaszok hiába igyekeznel
komolyan venni az életet,
folyton kitör belőlük a nevetés.
*
Mire a „magos” vár felépült,
senki sem tudta,
mennyi benne a habarcs
és mennyi a legenda.
*
Olyan ritkán találkozunk,
hogy maholnap
csak a kocsid rendszámáról
ismerek rád.
*
Mire visszatérsz
úgy fogsz találni,
mint középkori őrtornyot:
naposabbik oldalamra csonkán.
*
Olyan vagy mint a tükör:
csak más arcát kutatod,
a magadét ezüstfüggöny
mögé rejted.
.*
Hivatásos békeharcos volt,
amig fogságba nem esett.
Azóta már csak
a nyugdiját várja.
*
Minden vérbe mártott test
súlyából addig
élhet,
mig vérében megtűri
a szükséges antitestet. *
Az,ki folyton mögüled lesi,
mit ültetsz, hol boronálsz,
csak árnyékát veti földedre,
nem veszi át tőled a kapát.
*
Csak akkor vesz tudomást
a forradalmakról,
mikor azokat felvették
a
történelemkönyvbe.
*
Az óra úgy működik,
mint a nyaktiló:
minden kettyenésre
lefejez egy percet
.
*
A felnőtt az a parány,
akire gyermekkorunkban
felnézünk.
*
A világ csak
két részre osztható:
rám és az önzőkre.
*
Minden tudományból
jelesre vizsgázott,
csak valóságból bukott el.
*
A mondat végén
néha annyira elbizonytalanodik a pont,
hogy gondolatjellé folyik.
*
A pacsirta dalában
van valami
a szférák zenéjéből.
.