Kazinczy Ferenc
Kazinczy Ferenc literátor úrnak
Igen tisztelt literátor uram !
Bizonyosra veszem, hogy kegyelmed már hallá hírét az én igen furcsa és
literátor körökben elérdemtelenített versifikációimnak. Mind ez idáig Horátz,
Salis és Mathisson ajkairól csöpögő lírát volt igyekezésem nagy szomjúsággal
hörpinteni, de elérkezettnek vélem az idejét, hogy a titkon és szegény nőm
gyertyáinak fogyatkozására lekörmölt poémáimat kegyelmednek is bémutassam.
Minek utána csendességes falusi elvonulásomban mindenki csak a zsuppfedeles
lakával és jégverte gabonáival vesződő gazdát ösméri bennem, egyedül
kegyelmedtől várhatok megvilágosodást, aki már jó ideje azon serénkedik, hogy
lenyesegesse dudvás anyanyelvünk vadhajtásait.
Poémáim ügyébe eddig kétszer is felmenék Pestre. Az első útam nagy
szerencsétlenségemre és lesántulásomra szolgála. Felépülésem után másodszorra
sem villoga rám nagy túlzással a szerencse. Vitkovicsék vigságos társasága
személyemet amolyan Sonderlengnek* ítélték, mi több, egy bizonyos Kölcsey úr
orthográphiámat és punktióimat is alá becsülé. Azután, hogy a szerencsétlenségre
itt ne kerüljön punktum, röviddel haza térésem után lakom zsupp fedele bésuvada
télvíz idején. Ezen tény után bakacsin vonatott az én poétaságom fölé, mert
hogy éjjelente abban a szűkecske lukban, ahol nőmmel és két gyermekemmel
meghúzódék, teljességgel lehetetlen volt strófák körmölésére vetemedni. Most,
hogy már kitavaszodott s gazdaságom siralmas állapotját jószerével helyre állitám,
esmén a versifikálásra fordithatom szemeimet. Azért zaklatom kegyelmedet poémáimmal, mert becses literátor véleménye és
az orthographia terén megejtett korrekciói igen nagy fontossággal birnak
számomra. Azt sem hallgatom el, hogy miután tavaly elvonultságom ellenére
táblabiróvá választottak s a nemesi gyülekezetek rendjén a mélt.báró nevem
mellé a „magyar Parnasszus disze” cimet ragasztá, méltatlanságomban máris olyan
álmokat hajhászok, hogy poémáimat mihamarább könyvbe nyomtattassam.
Amint látja kegyelmes uram, életemben mind ez idáig a siralom és a vigság
váltogaták szinjiket. Most már kegyelmeden múlik, melyik felére billen a
mérleg, mert hogy én már lelkemben a nemzet és tépett anya nyelvünk mellett
tettem le a garast, ezeknek áldozom eszmélésem minden gyönyörűségét, hogy igy
pótoljam, amit a kor el nem hozott elárvult népemnek.
Maradok nagy reverentiával a kegyelmed sok tálentuma előtt,
Berzsenyi Dániel
Nikla, 1812.ápr. 20.
*csodabogár
0 megjegyzés: