Szendrey Júlia
Drága leányom, Júlia !
Az anyai szív minden aggodalmával írok neked, miután hónapok óta semmi hírt
nem kapánk felőled, ha csak a lapokban közölt ocsmány koholmányokat nem
számítom. Olyasmit olvasék a minap, hogy még Török országba is el akartál
utazni, hogy ott kutasd tovább halott férjed nyomdokait. Ezen felül –atyád és
jómagam teljes megrökönyödésére – valami Lichtenstein hercegről s annak
tisztességtelen ajánlatáról is említést tesz irányodban a szóbanforgó
szennylap. Édes leányom, soha nem gondoltam volna, hogy családunk valaha is
ilyen méretű szóbeszédnek lesz kitéve, a te asszonyi és anyai becsületedről nem
is szólva. El sem tudom képzelni, ezek után mik a szándokaid. A közhangulatból
télve, barátokra,
jóakarókra már nem számíthatsz. Egy újabb házasságba bonyolódni s fiad mellé
mostohát állítani, őrültség lenne. Egyébként amennyire ösmerlek – s nálamnál
jobban aligha ösmér valaki – Petőfi helyét amíg csak élsz, sem szívedben sem
elmédben el nem tudja foglalni senki.
Azonban az is tény, hogy a
szükségben tengődő, egyedül álló nők előbb utóbb becstelen útakra
kényszerülnek, s akkor esetedben azoknak a szennylapoknak teljesül be a
jövendölésök. De erre gondolni sem merek. Tudom milyen nevelésben részesültél s
minő erényekkel ruházott fel a természet, ezért bizonyos vagyok abban, hogy te
ilyent soha nem tennél.
Ó
leányom, a te szíved most lángokba borult küzdhely. Atyádra
ütsz, büszke és hajthatatlan vagy, de gondolj szeretett férjed emlékére s a reád
bízatott kicsi gyermekre. Az ő érdekükben esdeklek hozzád, gyere haza, mi tárt
karokkal várunk. Atyád is megbocsájtott már mindenért, ha egyáltalán bocsánatra
szorul a te Sándorod iránt őszintén lángoló szerelmed. Ne kínozdd tovább magad,
lásd be, hogy élted hozzá kötődő szakasza már lezárult. Hol lelnél nagyobb
megnyugvást tépett szívednek, mint az atyai házban ?
Mihamarabb haza várlak,
hogy keblemre ölelhesselek téged és kis
unokámat,
szerető édes anyád
Erdőd, 1850.május 10.
0 megjegyzés: